Mindannyiunknak van olyan kedvenc családi fotója gyerekkorából, melyet még ma, sok-sok év múltán is szívesen vesz elő a fiók mélyéről, hogy felelevenítse kicsit a régi emlékeket. Vannak azonban emberek, akik nem elégszenek meg a nosztalgiázás örömével, épp ezért megrögzötten azon fáradoznak, hogy újrakészítsék a régmúlt pillanatokat. Ezek azonban csak a legritkább esetekben sikerülnek úgy, ahogy azt az emberek szeretnék…
Vietnámi veteránok, 50 évvel később.
,,22 év telt el, és szinte semmi sem változott.”
A rossz szokások sosem múlnak el.
Ugyanaz a srác, ugyanaz a szőnyeg… és ahogy elnézzük, szegény nagymama bugyija is újból előkerült.
,,Az unokatestvéreim és én, 24 évvel később.”
,,A testvéreim és én úgy döntöttünk, hogy újrakészítjük anyánk kedvenc rólunk készült fotóját – 22 év múltán.”
Sok minden megváltozott a két kép között eltelt 20 év alatt.
A szülők gondoskodó kezeinél semmi sem nyugtatóbb.
A fiúk már csak fiúk.
Gyermekét fürdető apuka…?
Az évek talán elmúltak, de a vödrök okozta örömök nem.
,,Annyi év telt el, és apám még mindig nem veszi a poént.”
20 év telt el.
Szemlátomást a doboz is velük nőtt. Miféle varázslat ez?!
Hiába telt el annyi év, a nagy testvér még mindig vigyáz a kistestvéreire.
Anyuka spagettije hosszú évek múltán is ugyanazt a hatást váltja ki.
,,Apám úgy néz ki, mint aki fel sem kelt azóta a földről, mert szinte semmit sem változott!”
Anya kicsi fia segít főzni a konyhában: 1995-ben és 2012-ben.
,,A testvérem még mindig nem tanulta meg, hogy kell fagyit enni.”
Forrás: liked.hu
