Sok szülő próbálja meggyőzni a gyerekeit arról, hogy az iskolai jegyek valóban számítanak. És amikor a gyerekeik rossz jegyeket kapnak, megszidják őket, és keményebb tanulásra késztetik a gyerekeket. A való életben azonban nagyon gyakran egyáltalán nem számítanak az iskolai jegyek. Hányszor hallottál már olyan gyerekekről, akik nem voltak túl sikeresek az iskolában, de aztán egy nagyszerű cégnél, nagyszerű pozícióban végezték?
Mi most pszichológusokkal konzultáltunk, és megpróbáltunk választ adni arra a kérdésre, hogy a rossz tanulók miért válnak gyakran sokkal sikeresebbé, mint a jók.
Őket nem érdeklik a jegyek.
Sok jó tanuló számára a jegyeik a siker jele: ha jó jegyeik vannak, az azt jelenti, hogy elértek valamit. Azonban minden jegy szubjektív, és nemcsak a tudás minőségétől függ, hanem más tényezőktől is, például a tanártól és a hangulatától. A rossz tanulóknak nincs szükségük jegyekre ahhoz, hogy bizonyítsák, hogy sikeresek. Céljaik elérésekor nem keresik mások elismerését, sokkal inkább az érdekli őket, hogy mennyire elégedettek azzal, amit elértek.
Nem próbálnak jónak látszani.
A jó tanulók számára gyakran nagyon fontos, hogy jó benyomást keltsenek a tanárukban. Ezért igyekeznek aktívak lenni, még akkor is, ha nem érdekli őket egy tantárgy. A rossz tanulók pedig nem próbálnak senkire sem benyomást tenni. Bár tisztelik a tanárokat, mégsem teszik meg azokat a dolgokat, amiket nem akarnak.
Az emberek nagyon gyakran ragaszkodnak ezekhez a viselkedési modellekhez a főnökeikkel való kommunikációjukban.
Nem mindent csinálnak egyedül.
Sok jó tanuló tartja magát a következő szabályhoz: „Ha valamit el akarsz végezni, csináld magad”. Ez azért van így, mert megszokták, hogy 100%-ban ott vannak és mindent maguk irányítanak. Ugyanakkor a rossz tanulók másokat használnak fel arra, hogy elérjék, amit akarnak.
A felnőtt életben az emberek szintén ragaszkodnak ezekhez a mintákhoz: míg egyesek kimerítik magukat azzal, hogy többet tesznek, mint amire reálisan képesek, mások más emberekre delegálják a feladataikat.
Engedik, hogy ne legyenek tökéletesek.
Vannak, akik ragaszkodnak a következő szabályhoz: „Vagy tökéletesen csinálom, vagy egyáltalán nem csinálom”. Így élni hihetetlenül nehéz, mert egyszerűen nem lehet minden területen sikeresnek lenni. Az emberek éveket töltenek el egy zsákutcába vezető munkahelyen, és egyre keményebben próbálnak dolgozni, és soha nem tesznek egy nagy lépést, és nem csinálnak olyasmit, amit igazán szeretnek.
Íme egy példa: „Egy művészeti iskolába jártam, és volt ott egy fiú. Elég jó volt, de a középiskolában nem végzett túl jó munkát. De ez nem akadályozta meg abban, hogy az ország egyik legjobb graffitiművésze legyen. Most a világ minden tájáról származó emberekkel dolgozik. És ha maximalista lett volna, aki tényleg törődik a jegyeivel, akkor soha nem fedezték volna fel a tehetségét.”
Nem terjeszkednek túlságosan.
A rossz tanulók soha nem erőltetik azokat a dolgokat, amelyek nem érdeklik őket, különösen azokat nem, amelyekről úgy gondolják, hogy értelmetlenek. Ehelyett olyan dolgokra koncentrálnak, amelyek valóban érdeklik őket. Egy ötös tanuló pedig folyamatosan tanul dolgokat, csak azért, hogy jó tanuló legyen.
Később az kitűnő tanulók gyakran éveket pazarolnak el az életükből rossz kapcsolatokra és zsákutcába vezető állásokra.
Íme egy történet, amely a rossz tanulók logikáját mutatja be. Egy nagyvállalat tulajdonosa mesélte el: „Hét különböző iskolába jártam, és mindig rossz tanuló voltam. Nem akartam olyan tárgyakat tanulni, amelyek nem érdekeltek. Egy bizonyos ponton egyszerűen abbahagytam a matematikaórákra járást. Ugyanakkor rengeteg olyan dolgot olvastam, ami érdekelt. Emellett már akkor is használtam az internetet, amikor még egyik tanárom sem tudta, mi az. Minden szabadidőmet a neten töltöttem, a számítógépen játszottam, olvastam vagy sétáltam a szabadban.
A házi feladatokon kívül más dolgokkal is foglalkoznak.
A rossz tanulók úgy töltik a szabadidejüket, ahogyan akarják: olvasnak, sportolnak, zenélnek, táncolnak, vagy más gyerekekkel játszanak.
A pszichológusok szerint a jeles tanulók gyakran nehezen tudnak pihenni, mert nemcsak szellemileg, hanem lelkileg is állandóan feszültek. Sajnos ez a probléma felnőttként is megmarad velük: gyakran szoronganak, mert félnek attól, hogy nem felelnek meg mások elvárásainak.
Nemcsak a sikereiket, hanem a kudarcaikat is elviselik.
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik nagyon nehezen dolgozzák fel a kudarcot. A legkisebb hibákat is hatalmas problémaként kezelik. A rossz tanulók pedig hozzászoktak ahhoz, hogy rossz jegyeket és jó jegyeket is kapnak. Számukra egy rossz jegy (egy kudarc) nem jelenti a világ végét. A való életben sokkal jobban kezelik a stresszt, és sokkal könnyebben talpra állnak a hibák elkövetése után.
Készen állnak a kockázatvállalásra.
Azoknak, akik nem voltak túl sikeresek az iskolában, állandóan alkalmazkodniuk kellett a helyzetekhez. Megengedték maguknak, hogy álmodozzanak, és nem a szüleik tervei szerint éltek. Most már jobban kezelik a hibáikat.
Ha ki akarják hagyni a főiskolát, munkát akarnak váltani, vagy egy másik országba költöznek, akkor megteszik. Hallgatnak önmagukra és arra, hogy mit akarnak.
Voltak rossz tanulók az iskoládban? Miként élnek mostanában?
Ezt is nézd meg!
