Sajnos mindannyiunk életében megesik néha, hogy összetörik a szívünket. Ilyenkor piszkosul tud fájni, de muszáj felállni a padlóról, és bízni abban, hogy az idő majd szép lassan begyógyítja a sebeket.
Ha Te is jártál már hasonló cipőben, akkor valószínűleg könnyedén magadra ismersz majd a most következő rövid képregényből:
Születésünkkor még mindannyian ártatlanul, nyitott szívvel állunk elébe annak, ami ránk vár az életben. Ilyenkor a szívünk igazából nagyobb, mint mi magunk.
De ahogy idősödünk, úgy csökken a mérete, ugyanis egyre többet csalódunk, egy kevésbé bízunk az emberekben..
Aztán eljön az idő, amikor találkozunk valakivel, akire vakon rábízzuk a szívünket.
Sajnos megesik, hogy ez a személy nem értékeli az ajándékunk.
A törött szívű ember pedig mindenre képes, hogy betömje kicsit a mellkasában keletkezett űrt.
Mindig jön azonban valaki, aki mellett úgy érezzük, hogy végre újra van okunk bízni az emberekben.
Meglehet persze, hogy nem mindenben értünk egyet, de kitartással és kölcsönös odaadással bármilyen probléma leküzdhető.
Ez a személy olykor megbánt és magunkra hagy bennünket.
De csak egy kis időre, hogy miután mindketten lenyugodtunk, még több szeretettel telve, kapcsolatunkat megerősítve folytathassuk a közös életünket.
Mindig van kockázat…de hidd el, megéri! ❤
Forrás: liked.hu
Ezt is nézd meg!
