Hogyan kommunikáljunk gyerekeinkkel különböző életkorokban

A gyermek már születése pillanatától kezdve függ a családjától, és ez a kötődés az évek során egyre erősödik. De ahogy a gyerek egyre önállóbbá válik, és elkezdi feszegetni a határokat, keresve a saját helyét a világban, a szülők elveszhetnek, és nem tudják, hogyan kommunikáljanak hirtelen felnőtté vált gyermekeikkel. Minden életkor a maga módján gyönyörű és kihívást jelentő, és a szülők feladata, hogy a legtöbbet hozzák ki belőle.

Hiszünk abban, hogy a családon belüli erős és boldog kapcsolatok a gyermek fejlődésének alapját képezik, ezért szeretnénk megosztani néhány tippet, amelyek segítenek a szülőknek abban, hogy bármilyen életkorban sikeresen kommunikáljanak a gyermekükkel.

0-2 éves korig: Építsen érzelmi kapcsolatot, és segítsen nekik felfedezni a világot.

Ebben a korban a gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek és új készségeket sajátítanak el, ezért szükségük van arra, hogy a szüleik segítsenek nekik alkalmazkodni a világhoz. Szükségleteiket nagyon korlátozott módon tudják közölni: a szakértők szerint a gyermekek 2 éves korukra általában körülbelül 50 szót tudnak mondani, és a sírást használják fő kommunikációs eszközként.

Ebben a korban a gyerekek vágynak a testi kontaktusra, mivel ez megnyugtatja őket és elősegíti a fejlődésüket. Szükségük van arra, hogy testi képességeiket a más emberekkel való interakció, a játék és az érintés révén fejlesszék.

Mit kell a szülőknek tenniük:

• A gyermekeknek életük ezen szakaszában szükségük van szüleik teljes figyelmére, hogy fizikailag, érzelmileg és szociálisan fejlődhessenek. A szülőknek a lehető legtöbbet kell beszélniük gyermekeikkel, és reagálniuk kell a cselekedeteikre, hogy a gyermek fejleszthesse verbális készségeit.
• A gyermekek lemásolják a körülöttük lévő emberek viselkedését, és utánozhatják az érzelmeiket. Nagyon fontos, hogy reagáljon a gyermeke által küldött jelzésekre, és következetes legyen a válaszadásban, így a gyermek kapcsolatot építhet ki a tettei és a többi ember reakciói között.
• Tartsuk szem előtt, hogy a gyerekek könnyen megérezhetik szüleik hangulatát, és utánozhatják azt. Ezért jobb, ha megpróbálunk nyugodtak, pozitívak és barátságosak maradni. Ez segít a gyermeknek biztonságban érezni magát, és elősegíti a vele való érzelmi kapcsolatot.

3-5 évesek: Bátorítsuk a kíváncsiságukat, és hagyjuk, hogy tanuljanak önmagukról.

Az óvodások természetüknél fogva nagyon kíváncsiak, és hajlamosak milliónyi kérdéssel bombázni téged a világról. Még csak most kezdik megtanulni, hogyan kommunikáljanak verbálisan más emberekkel, és még problémáik lehetnek azzal, hogy megértsék, hogyan kell az emberekkel kapcsolatba lépniük.

Nehéz lehet számukra a jövőbeli eseményekre összpontosítani, és ritkán gondolkodnak előre. Problémáik lehetnek azzal, hogy hosszú ideig egy feladatra koncentráljanak, és nehezen tudnak kapcsolatot teremteni a különböző események között. Az ebben a korban lévő gyermekek az érzelmeikkel is összezavarodhatnak, és nem igazán tudják, hogyan kezeljék azokat.

Mit kell tenniük a szülőknek:

• Találjon időt arra, hogy megválaszolja a gyermeke által feltett kérdéseket, és hallgassa meg, amit mondani akar. Ha elkalandozik a figyelme, azt a gyermek észre fogja venni, és ez a gyermek számára azt jelentheti, hogy bár fizikailag jelen van, szellemileg magára hagyta őt.
• Ne várjon túl sokat a gyerekétől, ha beszélgetésről van szó, és segítenie kell neki eligazodni a világban. Amikor például megkérdezi a gyermeke véleményét valamiről, adjon neki korlátozott választási lehetőséget, hogy ne kelljen egyedül kitalálnia a választ.
• Tanítsa meg gyermekének, hogy nem baj, ha különböző érzelmeket érez, és hogy a düh vagy a frusztráció nem tesz rossz emberré. De fontos, hogy megkülönböztesse ezeket az érzéseket, és megtanulja, hogyan kezelje őket.

6-8 évesek: Értékeljük az önállóság korai jeleit, és készüljünk fel az első „felnőttes” kérdéseik megválaszolására.

Ebben a korban a gyerekek általában elkezdenek iskolába járni, és életükben először sok időt töltenek szüleik nélkül, társaikkal foglalkozva. Kezdik önállóbbnak érezni magukat, és felfedezik saját ötleteiket és személyiségjegyeiket.

A családon belüli kapcsolatok azonban még mindig a legfontosabbak a gyermek számára. A gyerekek ebben a korban nagyon érzékenyek lehetnek a kritikára és könnyen zavarba jönnek.

Mit kell tenniük a szülőknek:

• Bátorítsák gyermekeiket, hogy fedezzék fel szenvedélyeiket, és inkább az eredményeikre összpontosítsanak, ahelyett, hogy kritizálnák őket, ha valamit rosszul csinálnak.
• Ismerje el a függetlenségüket, és ne tegyen úgy, mintha mindig jobban tudna mindent. Legyen kész a kompromisszumra, és mindig kérjen bocsánatot, ha tévedett.
• Beszélje meg a gyermeke számára fontos ötleteket és fogalmakat. Tegyen fel nekik nyílt kérdéseket, és hallgassa meg, amit mondani akarnak Önnek.

9-11 évesek: Mutassa meg, hogy érett emberként tekint rájuk, és legyen tisztelettudó.

 

A tizenévesek úgy viselkedhetnek, mintha már nem lenne szükségük a szüleik segítségére. Több magánéletre vágynak, és gyakran bíznak meg a szüleik helyett a társaikban. Több személyes térre van szükségük, és elkezdhetik feszegetni a határokat. Lehet, hogy a gyermeke már nem az az aranyos kis angyalka, aki egy évvel ezelőtt volt, és most már neheztelhet az előírásokra.

De az a vicces, hogy a gyerekeknek ebben az időszakban még mindig önre van a legnagyobb szükségük, még ha nem is veszik észre. Pár év múlva belépnek a kamaszkorba, és ebben a viharos, drámákkal és őrült hormonokkal teli időszakban minden szeretetre és támogatásra szükségük lesz.

Mit kell tenniük a szülőknek:

• Próbáljanak meg találni egy közös érdeklődési kört, amely segíthet a kapcsolatteremtésben. Ne próbáljon beszélgetést erőltetni, és ne bombázza a gyerekét az iskolai napjáról szóló kérdésekkel. Válasszon egy olyan témát, ami valóban érdekli, és csak hallgassa meg.
• Találjon módot arra, hogy közösen szórakoztató tevékenységeket végezzenek. Ne ragaszkodjon ahhoz, hogy csak azért töltsenek együtt időt, mert családként kötelező. Ehelyett próbáljon meg igazán kapcsolódni a gyermekéhez, és töltsön együtt minőségi időt, ami mindkettőjüknek örömet okoz.
• Mutassa meg, hogy bármi történjék is, szeretni fogja őket. Még ha a gyermeke úgy is viselkedik, mintha ő lenne a legfüggetlenebb ember az egész világon, akkor is tudnia kell, hogy ön mindig számíthat rá, és hogy bízhat önben, és számíthat a feltétel nélküli szeretetére.

12-18 évesek: Értékelje a magánéletüket azzal, hogy bizalmat mutat, és aktívan részt vesz a kommunikációban.

A tinédzserkor az egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legijesztőbb időszak lehet a gyerekek és a szülők közötti kapcsolatban. A gyerekek kezdik azt hinni, hogy már felnőttek, és függetlenségre vágynak. Elkezdik meghozni a saját döntéseiket, de a tizenéves korukhoz képest ezek a döntések valódi hatással lehetnek a későbbi életükre.

A tizenévesek általában nem tudják, hogyan kezeljék az érzelmeiket. Nagyobb valószínűséggel cselekszenek anélkül, hogy előbb gondolkodnának, és impulzív döntéseket hoznak, amelyeket később megbánhatnak. A tinédzserek még mindig tanulják a személyiségüket, és feszegetik a határaikat, sok cselekedetüket a végletekig feszegetik.

Mit kell tenniük a szülőknek:

• Tudomásul kell hogy vegyék az érzéseiket, és támogassák őket, még akkor is, ha a probléma önöknek jelentéktelennek tűnik. Mutassa meg, hogy megérti őket, és hogy a középiskolai drámák kezelése ugyanolyan kihívást jelenthet, mint egy sikertelen vizsga. Dicsérje meg gyermekeit a sikereikért, és mondja el, mennyire szereti őket.
• Ne próbálja állandóan irányítani a gyerekeit. A gyerekek hamar elég ügyesek tudnak lenni a hazudozásban és az információk elrejtésében, így valószínűleg megtalálják a módját, hogy megszegjék a szabályokat, ha nagyon akarják. Az ön feladata, hogy biztonságos teret teremtsen, és megmutassa a gyerekének, hogy a szabályok nem azért vannak, mert „ön mondta”, hanem mert az ő javukat szolgálják.
• Ne vegye magára gyermeke tetteit és szavait. Amikor a gyermeke figyelmen kívül hagyja Önt, vagy hisztizik, akkor megpróbál uralkodni Ön felett, és megmutatni, hogy most ki a főnök. Ne dőljön be ennek a trükknek, és maradjon felnőtt ebben a helyzetben úgy, hogy kontrollálja magát, és keresse a módját annak, hogy újra kapcsolatba lépjen a gyermekével.

Milyen trükköket használ, amikor a gyermekével kommunikál? Volt már olyan, hogy a kapcsolatuk nehéz időszakon ment keresztül? Hogyan sikerült rendbe hozni?