A középkort gyakran nevezik „sötét idők”-nek. Általános vélekedés, hogy a történelemnek ebben az időszakában az emberek nem fürödtek, nem mostak fogat, és bárhová elmentek a mosdóba. De mindezek az állítások teljesen igazságtalanok.
Mi sokszor a középkor védelmére keltünk. Ma találtunk néhány új, váratlan tényt arról a korszakról, és már csak rajtad múlik, hogy átgondolod e az erről alkotott véleményedet vagy sem.
- Általában a nők nem viseltek alsóneműt. Pontosabban hosszú inget viseltek, amit a ruhájuk alá húztak. Ennek ellenére az első melltartók a középkorban jelentek meg, és nagyon hasonlítottak a maiakra. Nagyon illetlennek tartották a viselésüket, mert a keblek, amelyeket a kosarak megtámasztottak, jobban kiemelkedtek. Szép Fülöp francia király és utódja, X. Lajos sebésze írta: „Egyes nők… a ruhájukba 2, a mellekhez igazított, szorosan illeszkedő kosarat helyeztek, és minden reggel beléjük [a mellekbe] teszik őket [a kosarakat], és ha lehet, megfelelő pánttal rögzítik”.
- Az alsónadrág viselése a férfiak előjoga volt. Felvetődött, hogy a nők a menstruációjuk alatt valami nadrágszerűt viseltek, hogy a betétet a helyén tartsák. Egyébként a jobb nedvszívó képesség érdekében mohát helyeztek a betétek belsejébe. A nők szerecsendiót és bokrétákat hordtak magukkal, hogy elrejtsék a keletkező szagokat.
- A középkort gyakran nevezik „mosdatlannak”, de ez teljesen nem igaz. Sok városnak voltak olyan termáljai, amelyek a Római Birodalom után is megmaradtak. Ez a tévhit valószínűleg abból ered, hogy az egyház ellenezte a vegyes fürdőzést, ami a római korban gyakori volt. A valóságban az egyház gyakran hozott létre nyilvános fürdőket templomok és zarándokhelyek közelében a hívők számára, különböző létesítményekkel a férfiak és a nők számára. Az otthoni fürdőzés leginkább a gazdagok körében fordult elő.
- Voltak nyilvános WC-k is. A középkori Londonban nem kevesebb, mint egy tucat ilyen volt, és az egyik a London Bridge-en – a város két oldalát összekötő fő közlekedési útvonalon – helyezkedett el.
- A középkori parasztok feketedő és rothadó fogakkal való ábrázolásával ellentétben a középkorban az átlagembernek nagyon jó állapotban lévő fogai voltak. Ez lényegében egy tényezőnek köszönhető: a cukor ritkaságának az étrendben. A középkori emberek fogászati problémája sokkal inkább nem a szuvasodás, hanem a kopás volt. A szinte minden étkezés részeként naponta fogyasztott kődarabos kenyér azt jelentette, hogy a középkori emberek fogai jelentős koptatást szenvedtek a szemcséktől, ami az évek során a fogak elhasználódásához vezetett. Ez bizonyos mértékig valóban segített megelőzni a szuvasodást, mivel az őrlőfogaknak kevesebb résük volt, ahol a lepedék felhalmozódhatott. Hosszú távon azonban a fogazat teljes lekopásához és a fogak elvesztéséhez vezethetett.
- A középkori emberek úgy tisztították fogaikat, hogy durva vászonruhával dörzsölték azokat és az ínyüket. Különböző pasztákat és porokat használtak, amelyeket a kendőre lehetett kenni, hogy segítsék a fogak tisztítását, fehérítsék azokat, és segítsék a friss leheletet. A sókristályokkal őrölt zsálya volt az egyik népszerű keverék. A rozmaringszárból készült porított faszén is ilyen volt. A rossz lehelet megszüntetésére fahéjat, muskátlit és szegfűszeget rágcsáltak.
- A középkor egyik legszembetűnőbb „divatirányzata” a hosszú szárú cipő volt. Ezeket a cipőket crakows-nak nevezték, és férfiak és nők egyaránt viselték, és gyakran botrányokat és elégedetlenséget okoztak. Különösen, a lovagoknak jelentett kellemetlenségek, ők le kellett vágják a cipők lábujjait.
- Az egyik középkori európai fizetőeszköz az angolna volt. A Domesday tanulmányban megemlítik, hogy az angolok valószínűleg 500 000 angolnával tartoztak adó formájában a földesuraknak abban az időben. John Wyatt Greenlee, a középkori tanulmányok doktora a brit levéltár középkori valutaváltójának segítségével kiszámolta, hogy mit jelenthet az angolna bérleti díja mai dollárban kifejezve. Egy alkalommal úgy becsülte, hogy például egy Amazon Prime-tagság 150-300 angolnába kerülne.
- A középkorban a haszonállatok mérete jelentősen különbözött a maiakétól. Egy kifejlett bika mérete például valamivel nagyobb volt, mint egy mai borjúé. Idoia Grau-Sologestoa zoológus szerint a haszonállatok mérete a nyolcadik és a kilencedik század között minimálisra csökkent. A tudós úgy véli, ezt az okozta, hogy az állatoknak maguknak kellett élelmet találniuk.
- A szökőkutakat (Köpőszobrokat) gótikus katedrálisokra építették, de nem a szépség kedvéért. Mindenekelőtt ereszcsatornaként szolgáltak. A kifejezés a francia „gargouille” szóból származik, ami angolul valószínűleg „torok” jelentésű.
- A középkori Európában az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység a futball volt, de időnként vitatott volt. A panaszok hatására II. Edward angol király 1314-ben kiáltványban tiltotta be a futballt Londonban, mert „…a városban nagy a zaj, amit labdákért való tolongás okoz…”. A király nevében, börtönbüntetés terhe mellett megparancsoljuk és megtiltjuk, hogy a jövőben ilyen játékot a városban használjanak.”
- Nemcsak az ember, hanem az állat is próbálkozhatott. A bíróság 1474-ben egy kakast talált bűnösnek a tojásrakás „természetellenes bűntettében”; a nemkívánatos patkányok gyakran találták magukat egy szigorúan megfogalmazott levél címzettjeként, amelyben felszólították őket, hogy hagyják el a helyiséget; és érdekes módon 1596-ban Marseille-ben delfinek ellen is volt per.
Milyen egyéb érdekességeket tudsz még a középkorról? Ossza meg őket a hozzászólásokban.
Ezt is nézd meg!
