Minden mítosz némi józan logikával és egy csipetnyi téves információval kezdődik. Mivel az emberek hajlamosak ezeket a tévhiteket megosztani és tudományos tényként feltüntetni, ma már számos pontatlan tény vesz körül minket a testünkkel kapcsolatban. Szerencsére a tudományos kutatás lehetővé teszi számunkra, hogy ezeket az állításokat tényszerűen ellenőrizzük.
Mi hiszünk abban, hogy a tudomány és a városi legendák között világos különbség van, mivel ez néha az életünket mentheti meg. Emiatt elhozunk nektek 8 téves állítást az emberi testről, amelyeket a tudomány cáfolt meg.
1. A kutya szaglása nem erősebb, mint a tiéd.
Gyakran hallunk történeteket a kutyák kiváló szaglásáról. A mítosz valószínűleg a XIX. századi neuroanatómussal, Paul Broca-val kezdődött, aki az embereket „nem szaglóként” jellemezte. Bár Broca semmilyen érzékszervi vizsgálattal nem támasztotta alá ezt az állítást, egészen a közelmúltig széles körben elfogadott volt. Az igazság azonban az, hogy a különböző fajok különböző típusú illatokat tudnak azonosítani. Ezért kutyás barátaink nem rendelkeznek erősebb szaglással. Ehelyett az orrunk különbözik, ami azt jelenti, hogy különböző típusú szagokra vagyunk érzékenyek.
2. Az ujjlenyomatod valószínűleg nem egyedi.
Egy másik széles körben elfogadott tévhit a tizenkilencedik századból, hogy az ujjbegyeink egyediek. Emiatt az ujjainkon található tekervények, hurkok és ívek több mint egy évszázada fontos szerepet játszanak a törvényszéki vizsgálatokban. A tudósok azonban felfedték, hogy ez egy hibás módja lehet az azonosításnak, mivel mindenféle dolgok csökkentik a pontosságot. Sőt, egy 2005-ös tanulmány részletezi azt a 22 ismert esetet, amikor az ujjlenyomatok hibásak voltak, és olyan embereket vádoltak meg olyan bűncselekményekkel, amelyeket nem követtek el.
3. Nincsenek ” ízlelő szakaszok ” a nyelveden.
A nyelvtérkép valószínűleg a leggyakoribb illusztráció, amit az ízlelésről tanulva látunk. A gyerekeknek az iskolában általában azt mondják, hogy az édes, sós, savanyú és keserű ízlelés képessége a nyelv különböző részeire van felosztva. Valójában az „ízszakaszokról” szóló elképzelés a tanulmány félreértelmezése arról, hogy mennyire erősnek kell lennie egy íznek ahhoz, hogy a száj különböző részein regisztrálható legyen. A tudomány már régen leleplezte ezt a mítoszt, amikor kimutatta, hogy minden íz receptorai az egész szájban megtalálhatók.
4. Az agyadnak sokkal több mint 10%-át használod, még akkor is, amikor alszol.
Nem világos, hogy honnan ered a „10%-os mítosz”, de sokan úgy gondolják, hogy ez tudományos tény, annak ellenére, hogy már számtalanszor megcáfolták. Az egyik módszer, amellyel a tudósok ezt a tévhitet hiteltelenné tették, az úgynevezett funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI). Ezzel a módszerrel mérik az agyi aktivitást, miközben egy személy különböző feladatokat végez. A kísérletek eredményei azt mutatták, hogy agyunk nagy része az idő nagy részében használatban van. Az, hogy az agynak pontosan hány százaléka van használatban egy adott időpontban, személyenként változik, és attól is függ, hogy az illető éppen mit csinál vagy mire gondol.
5. A nyelv tekergetése nem genetikai tulajdonság.
A biológiatanárok gyakran tanítják diákjaiknak, hogy a nyelvforgatás képessége egy domináns génen alapul. Philip Matlock genetikus azonban megcáfolta ezt az elméletet, bizonyítva, hogy 33 ikerpárból 7 nem osztozik ebben az adottságban. Mivel az egypetéjű ikreknek ugyanazok a génjeik, ezért osztozniuk kellene ebben a tulajdonságban, ami nem így van. A nyelvgörgetésnél tehát egyértelműen nem a gének a döntő tényezők. Sajnos ez a tévhit még mindig fennáll, annak ellenére, hogy több mint 6 évtizeddel ezelőtt megcáfolták.
6. Sokkal több mint 5 érzékkel rendelkezel.
Az, hogy csak 5 érzékkel rendelkezünk, a régi görög filozófiából származik, egészen pontosan Arisztotelésztől, aki azt állította, hogy „minden érzéknek van egy érzékszerve”. Bár azóta több mint 2000 év telt el, a gyerekeknek még mindig azt tanítják, hogy az embereknek csak látás, hallás, ízlelés, tapintás és szaglás van. A valóságban a tudósok becslése szerint akár 33 érzékünk is lehet. Ezek közé tartozik a szomjúság, az egyensúlyérzék, a hőmérséklet és még sok más, a túléléshez szükséges érzék.
7. Az ujjpercek ropogtatása nem növeli az ízületi gyulladás kockázatát.
Az az elképzelés, hogy az ujjpercek ropogtatása növeli az ízületi gyulladás kialakulásának esélyét, bizonyos logikával bír. Nem ésszerűtlen azt hinni, hogy az ízületekre gyakorolt, évekig tartó, megszokott nyomás némi kárt hagy maga után. A jó hír az, hogy valójában nincs kapcsolat e szokás és az ízületi gyulladás gyakoribb előfordulása között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy folytatni kellene ezt a gyakorlatot, mivel ez eléggé irritáló lehet a körülöttünk lévő emberek számára.
8. A nagy étkezés utáni úszás nem okoz görcsöket.
E hiedelem mögött az az általános elképzelés áll, hogy a nagy étkezés növeli a gyomorba áramló vér mennyiségét az izmok helyett, ami az úszógörcs megnövekedett kockázatához vezet. Ennek az elméletnek az eredete nem világos, de maga az elmélet egyébként is téves. Valószínűleg nem lesz kellemes érzés úszni közvetlenül egy nehéz étkezés után, de semmiképpen sem okoz görcsöt és fulladást. Viszont jó ötlet, ha nem sokkal az úszás előtt elfogyasztasz egy kis szénhidrátban gazdag harapnivalót, mivel az energiával lát el.
Melyik fenti mítoszról hitted el, hogy igaz?
Ezt is nézd meg!
