A Titanic tragédiája több ezer ember életét követelte, ám a roncsok között egyetlen emberi csontváz sem került elő. Vajon mi lett az áldozatokkal?
A brit hajógyártás mesterművének tartott Titanicot korának egyik legnagyobb mérnöki csodájaként emlegették. Úgy vélték, elsüllyeszthetetlen, és semmi sem állhatja útját első transzatlanti útján. A valóság azonban máshogy alakult.
1912. április 15-én hajnalban a Titanic jégheggyel ütközött az Atlanti-óceán északi vizein, és gyorsan süllyedni kezdett a fagyos mélységbe. A fedélzeten kitört a pánik, hiszen nem volt elegendő mentőcsónak mindenki számára. Csak kevesen élték túl a katasztrófát.
A hivatalos vizsgálatok szerint a katasztrófában 1503-1517 ember vesztette életét. A legtöbb áldozat a személyzet (kb. 700 fő) és a harmadik osztály utasai közül került ki – főleg bevándorlók, akik új életről álmodoztak Amerikában. A harmadik osztály 710 utasából csak 174 élte túl a katasztrófát. Ez a hajótörés a történelem egyik legsúlyosabb tengeri katasztrófája volt.
De ha ilyen sok ember fulladt vízbe a hajón, miért nem találtak egyetlen csontvázat sem? Hová tűntek a testek?
James Cameron, a Titanic című film rendezője nemcsak megfilmesítette a tragédiát, hanem 33 merülést is végrehajtott a Titanichoz, hogy minden részletét tanulmányozza az elsüllyedt hajónak.
„Megdöbbentem – mesélte Cameron egy interjúban –, hogy az összes merülés alatt egyetlen emberi csontvázat sem láttam.”
A katasztrófa helyszínén találtak személyes tárgyakat: ruhákat, cipőket, sőt leveleket és fényképeket is. De maguk a maradványok, amelyek elmesélhetnék az áldozatok utolsó pillanatait, nem voltak sehol.
„Láttunk pár cipőt – folytatta Cameron –, ami egyértelműen arra utal, hogy valaha ott volt egy test. De maguk a maradványok hiányoznak.”
Hová tűntek a maradványok? Megették őket a tengeri élőlények? Ez furcsának tűnik, hiszen a Titanicnál sokkal régebben elsüllyedt hajók roncsain is találtak csontokat. Akkor mi a magyarázat?
A tudósok magyarázata
A Titanic 3800 méteres mélysége a ludas. Robert Ballard, az a tengerkutató, aki 1985-ben megtalálta a Titanic roncsait, elmagyarázta, mi történik a testekkel ilyen mélységben.
A lényeg az, hogy kb. 4000 méteres mélységben (ez a mélység változhat a víz kémiai összetételétől és hőmérsékletétől függően) húzódik a karbonátkompenzációs szint. Mit jelent ez? E szint alatt a vízben nincs elegendő kalcium-karbonát, amiből a csontjaink nagyrészt állnak.
A Titanic roncsai éppen ilyen mélységben fekszenek. Amikor a tengeri élőlények elfogyasztották a testeket, a csontok védtelenül maradtak, és fokozatosan elkezdtek feloldódni a vízben. Ennek következtében idővel teljesen eltűntek. Ráadásul ebben a mélységben nemcsak a csontok esnek szét, hanem minden kalcium-karbonátot tartalmazó anyag, például a kagylóhéjak is lassan feloldódnak.
