Cukros, diós, fahéjas, kókuszos, lényeg, hogy kürtős legyen. Általában vásárokon vesszük a finomságot, pedig némi turpissággal otthon is elkészíthető!
Hungarikumnak hisszük, pedig igazából német eredetű – csak arrafelé már rég elfelejtették a receptjét. A XVIII. század hajnalán kezdett ismertté válni Erdélyben, pár évtizeddel egy német nyelvű szakácskönyv magyarra fordítása után. Magyar neve a székelyeknél alakult ki, de Erdélyben néhány helyen dorongos fánknak és botra tekertnek is hívták. Különösen népszerű volt mint lakodalmas vagy keresztelői csemege.
Lassan terjedt nyugat felé, Magyarországra a Partiumból került. A XIX. század végére már az egész országot meghódította, igaz, voltak eltérések az eredeti erdélyi recepthez képest: az Alföldön kukoricacsutkára tekerték fadorong helyett, a Dunántúlon pedig bő, forró zsírban sütötték ki. Eleinte csak magában ették, de miután olcsóbb lett a cukor, szokássá vált még forrón belehempergetni, és pörkölt dióval vagy fahéjjal ízesíteni. A kókuszos, kakaós és egyéb, modernebb változatok csak az utolsó évtizedekben terjedtek el a vásárok árusainál. De hogy többet ne kelljen a vásárra várni, elárulunk pár trükköt, hogy otthon is bármikor elkészíthessétek!
· Bármit is választunk, mielőtt feltekerjük a tésztacsíkokat, mindig kenjük meg egy kis olvasztott vajjal, úgy könnyebben lecsúszik róla a friss kalács.
· A forma egyik végén hagyjunk egy fél centis rést, ha itt fogjuk meg, könnyebben lecsúsztatjuk a kalácskákat.
· Tekeréskor ügyeljünk arra, hogy egy picit mindig fedjék egymást a rétegek – így nem fog szétnyílni sütés közben!
· Ha feltekertük a kalácsot, kicsit hengergessük, minta sodrófával nyújtanánk valamit. Így a rétegek tökéletesen fedik majd egymást, és a tészta is egyenletes vastagságú lesz!
· Mielőtt cukros dióba forgatjuk, kenjük meg tojással – szebb lesz a színe, és a cukor is jobban tapad!
Kürtőskalács-recept (6 főre)
Hozzávalók:
– 75 dkg liszt (fele-fele arányban sima és tönkölyliszt)
– 2 tojás
– 10 dkg olvasztott vaj
– 1 dl tej
– 30 g élesztő
– 4 evőkanál cukor (ha lehet, nádcukor)
– 1 citrom lereszelt héja
– 1 evőkanál vaníliaaroma
– csipet só
– cukor
– darált dió
Elkészítése:
Az élesztőt felfuttatjuk a tejben, majd a hozzávalókkal összegyúrjuk, addig kelesztjük, míg kétszeresére nő. (Ez jó fél óra a forró sütő felett.)
Ezután kinyújtjuk kb. fél cm vastagra, és csíkokra szaggatjuk.
A formákat lekenjük olajjal (ez azért fontos, hogy a végén lejöjjön a kalács róla), majd a csíkokat feltekerjük rá. Fontos, hogy picit mindig rátekerjünk az előző sávra, hogy ne legyen rés a kalácson.
Cukros darált dióba forgatjuk, (aki szeretné, hogy szép piros legyen, az tojással kenje le a beleforgatás előtt) és egy tepsiben felállítva 200 fokon megsütjük – ez jó 20 perc.
Picit várunk, hogy hűljenek, majd kihúzzuk a formákat a kalácsból. Ha egy pici szabad helyet hagyunk felül, szépen ki fognak jönni.
A kalácsokat még melegen letakarjuk, hogy ne száradjanak ki.
Forrás: sokszinuvidek.hu
Ezt is nézd meg!
